Létezik ideális kanapé?

Létezik ideális kanapé?

Az ember, illetve egy család életben a nappali egy központi szerepet játszik általában, illetve azon belül is a kanapé. Ott ugyanis minden családtag, ismerősök, barátok megfordulnak. Általában a vendégeket is ott szokták fogadni, valamint szabad időben pihenni, kikapcsolódni is remek helyiség tud lenni. Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy egy nappali hogyan van kialakítva, mennyire tágas, hány ember tud befogadni, milyen stílusa van, milyen a hangulata. Az előbb felsorolt jellegzetességeket pedig talán a legnagyobb mértékben a kanapé tudja befolyásolni.

Ugyanis eleve ennek a mérete meghatározza azt, hogy még mennyi hely marad a helyiségben, illetve azt is, hogy mennyi ülőhely van.

A kényelmi szintje pedig befolyással tud lenni a hangulatra is, mivel, ha kényelmes, akkor valószínűleg maga az embernek sem lesz panasza erre és felhőtlenül át tudja magát adni a társaságnak. Itt jön azonban képbe az, hogy emberek vagyunk, illetve az, hogy nem vagyunk egyformák, hála a Jó Istennek. Ahogyan az egyik népszerű kabaré jelentben szerepel. Létezik olyan kanapé, amely mindenki igényeinek megfelelő? Szerintünk nem, viszont tudunk adni pár tippet, amellyel elég közel lehet kerülni az ideálishoz.

Kanapé és ülőgarnitúráinkat megtekintheti ide kattintva

kanapé

A kanapé tehát legyen legalább 3 személyes, a kiválasztásakor pedig hanyagoljuk a szélsőségesebb stílusokat.

Ne legyen se retro, se túl modern. Általában a modern stílusúak között érdemes keresgélni. Az anyagát tekintve hanyagoljuk a bársony, bőrborításokat, illetve ne legyen túlmintázva sem. A kényelem talán a legfontosabb pont, ezért azt javasoljuk, hogy mindenki próbálja meg belőni az arany középutat, tehát ne legyen se túl kemény, se túl puha. Ha már máshogy nem megy, akkor próbáljanak ki néhány kanapét és az alapján el lehet dönteni, hogy nagyjából hol is van az aranyközépút. Egy jó pont lehet továbbá a leengedhető kartámla.

Így akár minden egyes személy teljesen kényelembe helyezheti magát, viszont meg van a lehetősége arra is, hogy a nagyobb hely miatt ne engedje le a kartámlát. A kényelemnek egy másik fontos eleme, hogy a kanapé legyen kihúzható, illetve átalakítható alvásra alkalmas állapotúvá. Ezt már a praktikussághoz is tartozik, hiszen ha átutazóban van nálunk valaki, akkor egy ilyen kanapén kényelmesen aludhat éjszaka egyet. Egy további piros pont az is, ha rendelkezik kicsi kerekekkel, amelyeket természetesen igény szerint lehet lezárni.

Ez egy praktikus, hasznos kis funkció lehet, hiszen így lényegében könnyen lehet mozdítani, amerre csak szeretnénk. Különösen akkor jöhet ez jól, ha csak egyedül vagyunk a lakásban és nincsen, ki segítsen a számunkra.

Kanapé készletünk itt található

 

Gondoljunk csak bele, hogy egy ehhez hasonló kanapé mennyi mindenre jó lehet nekünk. Spontán romantikus filmezés, pezsgőzés.

Előnyösebb lehet itt, mint a hálóban, főleg akkor, ha ott nincsen tévé. De a filmnézés is kényelmesebb egy kanapéból, mint egy sima ágyból. Aztán egy másik alkalom, kerti parti és pár ember éjszakába nyúlóan jól érzi magát. A kanapé lehúzva egy ideális hely a pihenésre reggelig és nem kell korán lelépni a partiról vagy fizetni taxiért, ha keveset ivott az ember. Természetesen nem feledhetjük el a teázást, kávézást, hiszen talán ez az egyik olyan tevékenység, amely leginkább használnak egy kanapét.

Aztán ott van még a tévénézés, meccsnézés a haverokkal. Összefoglalva a lényeget, mi úgy gondoljuk, hogy ha gyakran látogatnak meg minket barátok, ismerősök, rokonok, akkor próbáljunk olyan kanapét beszerezni, amely több mint elfogadható mindenki számára. Ne essünk abba a hibába, hogy egy ember számára próbálunk ideálist venni és a többiek igényeire pedig figyelünk. Ez nyilván, akkor még fokozottabban igaz, hogy egy család számára vesszük azt. Mi, mindenkinek jó vásárlást kívánunk!

Kanapé és ülőgarnitúráinkat megtekintheti ide kattintva

fehér kanapé

Kanapé a romantikázáshoz

Nagyon sok esetben egy ember a fél életét a lakásában tölti, már persze akkor, ha nagyjából minden nap otthon alszik. Ennek következtében egyáltalán nem mindegy, hogy az hogyan van berendezve, hogy kényelmes-e, praktikus-e, milyen a hangulata stb. Egyre gyakoribb ugyanakkor a túlóra, illetve megnövekedett a karrieristák számra is, ezért kevés idő marad az otthoni időtöltésre.

Azonban még rájuk is igaz, hogy szinte fél életüket otthon töltik, továbbá rájuk fokozottan igaz, hogy a saját lakás minél kényelmesebb, praktikusabb, hiszen nyilván nincs sok idejük a lakással kapcsolatos plusz időráfordításra. Ezen tények, illetve okok miatt, mi azt javasoljuk, hogy mindenképpen érdemes körültekintően átgondolni, hogy mit is vásárolunk. Mivel közeledik a Valentin nap, amikor is a szerelmeseknek meglehetősen fontos az együtt töltött idő, ezért egy olyan példát szeretnénk bemutatni, amely ehhez a naphoz, illetve kanapéhoz kötődik.

Maradva az alaptöltetnél, hogy Bálint vagy Valentin napon szeretnénk valamivel meglepni a szerelmünket, minél több időt együtt tölteni vele és lehetőleg mindez olyan legyen, ami nem hétköznapi. Valószínűleg a legtöbb szerelmes így gondolkodik. El lehet vinni a kedvesünk étterembe, ilyen-olyan rendezvényre, lehet ajándékot venni neki, ki lehet venni egy napra, hétvégére pompás hotelszobát, de akár egy otthoni érzelmes napot is el lehet tölteni, amely csak kettőtökről szól. Ez utóbbi egyrészt pénzügyileg talán a legjobb választás, másrészt meglehetősen bensőséges tud lenni.

Mivel nem egy hétköznapi dolgot szeretnénk, ezért mi azt javasoljuk, hogy ne a hálószobát válaszd helyszínnek, hiszen ott biztosan eltöltöttetek már pár romantikus estet. A nappali erre például remek hely, csupán egy kanapé szükséges hozzá. Lehet akár dvd-be betenni valamilyen romantikus filmet. Fontosak a részletek, ezért a hangulatvilágítás érdekében használj gyertyákat, vörös rózsaszirmokat, jöhet egy kis pezsgő, eper. Képzeljük csak el, egy nő, romantikus film, nagyszerű hangulatú és díszített nappali, ajándék, pezsgő, eper- egész biztosan ki fog ugrani a női partner a bőréből.

Mindennek a központja pedig a kanapé, amelyen kényelmesen el lehet helyezkedni, filmezni, édességet zabálni, pezsgőzni, élvezni egymásnak a társaságát. Ha pedig a kanapé típusa olyan, hogy ággyá alakítható, akkor egy romantikus éjszakát is lehet tölteni rajta. Nagyon sok esetben, a nők többsége sokkal jobban szereti az ehhez hasonló bensőséges, meghitt esteket, mint ha étterembe vagy valamilyen eseményre invitálnák meg őt.

Persze, emiatt sem mindegy, hogy ha vásárlásra kerül sor, milyen kanapét választotok.

Például, ha szerettek romantikázni, illetve összebújva filmet nézni, akkor előnyös olyan kanapét venni, amely könnyedén ággyá alakítható. Sőt, ha nagyon bejön az efféle időtöltés, akkor jó odafigyelni olyan extrákra is, hogy azon a kanapén van pohártartó vagy sem. Meglehetősen kényelmes tud lenni, ha fel sem kell állni a pohár pezsgőért, borért, csupán a kezünket kinyújtani egy kicsit.

Szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy vásárlás során mi mindenre érdemes odafigyelni, hiszen például egy efféle Valentin napi meglepetésre, nem igazán alkalmas két fotel vagy egy olyan kanapé, amelyet nem lehet leengedni és kisméretű. Nem szabad elfelejteni, hogy a lakásunkat nem csak alvásra fogjuk használni, hanem lesznek látogatóink, szervezünk összejöveteleket ott, esetleg ott alhat valaki átutazóban stb. Végezetül pedig mindenkinek Kellemes Valentin Napot kívánunk!

A hosszú kanap(é)élet titka

„Nem hiszem el! 3 év telt el az utolsó kanapévásárlásunk óta és ismét erre kell költenünk… Pedig azt hittem ez most hosszabb életű lesz. A boltban azt mondták ez egy rendkívül strapabíró darab. Erős favázú, megfelelő rugózatú és mutatós fehér bőr borítású kanapét vettünk, hátha ez tartósabb lesz, mint az eddigi szövet borítású ülőgarnitúráink. Ráadásul azt se mondhatjuk, hogy olcsó volt.

Vagy bennünk van a hiba? Rosszul bánunk a kanapéinkkal? De hát csak ülünk és fekszünk rajta, mint ahogy mások is teszik és nálunk mégis pár év alatt tönkremennek a rugók, foltos és fakó lesz a huzat, a váz pedig olyan hangokat ad, mintha bármelyik pillanatban megadhatná magát. Kovácsék kanapéja persze 10 éve ugyanúgy pompázik, mint amikor megvették. Majd legközelebb megkérdezem őket, hol vették azt a szép kanapét és mit csinálnak vele, hogy ilyen sokáig bírja.”

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak Tóth Zsuzsa fejében, miközben az ajtófélfának támaszkodva egy pohár vörösbort kortyolgatott és a nappali középpontjában álló hatalmas bőr kanapét bámulta.  A bejárati ajtó hangos becsapódása zökkentette ki gondolataiból. Tinédzser fia ért haza a fociedzésről. Mint minden kedden, ma is lerúgta lábáról edzőcipőit, a fogas alá hajította tornazsákját, bement a konyhába és gyorsan valami vacsorát készített magának, nehogy lemaradjon kedvenc sorozatáról. Miután a szendvics elkészült, átszaladt a nappaliba és egy gyors vetődéssel helyet foglalt a kanapén, ami hangos recsegéssel, ropogással fejezte ki nemtetszését.

Idő közben hazaért a család feje is, aki nem vette észre, hogy amíg a kezében lévő csomagok elhelyezésével foglalkozott, besurrant kutyájuk, Brúnó is. Az eb sáros tappancsokkal rohant a nappaliba, ahonnan ínycsiklandó sonkásszendvics illat terjedt szét az egész házban. Farokcsóválva pitizett kis gazdájának néhány finom falatért.

A fiú megsajnálta öreg barátját és úgy döntött, ad egy falatot a kutyának. Sajnos ez a mozdulat nem úgy alakult, ahogy eltervezte, így a ketchup-os szendvicsdarab ráesett a fehér kanapéra, ahonnan a kutyus hatalmas nyelve és sáros mancsa segítségével próbálta szájába irányítani az ételt, majd felugrott az ülőgarnitúrára és kényelembe helyezte magát a sarokban. Zsuzsában most tudatosult, hogy mégis mi lehet náluk a probléma, ami miatt ilyen gyakran új kanapét kell venniük.

Egy héttel később vendégségben voltak Kovácséknál. Megtudták, hol lehet olcsón és jó minőségű kanapét venni és azt is, hogy ha bőr kanapét vesznek, azt bizony ápolni kell, de az ülőgarnitúra áruházban tudnak hasznos tippeket is adni, hogyan óvhatják meg kanapéjuk szépségét.

Másnap Tóthék felkeresték az ajánlott üzletet.

Egy bérelt teherautóval mentek, hogy rögtön elhozhassák az új bútordarabot, ha megtalálják a tökéleteset és ne kelljen a szállításra várniuk. A bolt tele volt kanapékkal. A család nem is tudott elképzelni ennyi féle szövetű, színű és formájú ülőgarnitúrát. Nem volt konkrét elképzelésük az új kanapéval kapcsolatban, annyit tudtak csak, hogy mindenképp strapabíró és időtálló példányt szeretnének.

Miután körbejárták az üzletet, egy fekete bőr hatású kanapé tetszett meg nekik leginkább, de az eladó tájékoztatta őket, hogy az sajnos műbőrből készült és nem éppen hosszú élettartamáról híres. A család elszomorodni látszott, az üzletkötő azonban biztatta őket, hogy ne csüggedjenek, tudja, mire van szükségük. Egy szürke kanapéhoz vezette őket, ami rugók nélkül készült, jó minőségű szivacsból, így bírni fogja az ugrálást.

Bőr hatású szövet borította, amiről akár a kutya lábnyomait is le lehet törölni, de ha ez se lenne elég a tisztasághoz, a huzatot el lehet távolítani és ki lehet mosni a mosógépben. Nagyon megtetszett a családnak a selymes tapintású szövet, szóval úgy döntöttek megveszik. A bolt dolgozói segítettek a kanapét a teherautóba rakni és a család boldogan távozott az üzletből.

Azóta eltelt 10 év és a szürke kanapé még mindig ott áll a nappaliban, teljes pompájában.

Minden rosszban van valami… új kanapé

Sophie és Levi volt a tökéletes pár. Mindennél jobban szerették egymást és bármit megtettek volna annak érdekében, hogy a másik boldog legyen. Az amszterdami egyetemen ismerkedtek meg, ahova Levi az Erasmus ösztöndíjnak köszönhetően jutott el. Szerelem volt első látásra. Az a félév, amit Levi kint töltött, teljesen felforgatta az életüket. Csak egy rövid kalandnak indult, de a szívük mélyén mindketten tudták, hogy az örökkévalóság is lehet rövid idő, ha a mellénk rendelt emberrel töltjük el.

Miután az a tökéletes fél év eltelt, Levinek haza kellett utaznia Magyarországra. Várta az egyetem, a családja és a munkája apja festékboltjában. Sophiet pedig Hollandiához kötötték tanulmányai és a balett-társulat. Nem tudták mi tévők legyenek. Együtt akartak maradni, de nem tudták, hogyan tudnák áthidalni az országok közti hatalmas távolságot. Végül úgy döntöttek, megpróbálják a lehetetlent és távkapcsolatba kezdenek, de tudták, ez nem lesz könnyű. Minden nap skype-oltak, chat-eltek, de semmi nem csillapította azt a földöntúli fájdalmat, amit egymás hiánya okozott.

Már egy éve éltek távkapcsolatban, mikor Sophie nagymamája meghalt és kis lakását unokájára hagyta.

Ez sok mindent megváltoztatott a fiatal pár életében. Levi, miután lediplomázott Hollandiába költözött és megkezdhették közös idilli életüket. Mindketten dolgoztak, hogy fenn tudják tartani a lakást, de emellett bőven volt idejük egymásra is. Kirándulni jártak, utazgattak, együtt sütöttek-főztek, sőt egy közös kiskutyát is örökbe fogadtak. Minden mesébe illő volt, de egy napon Levinek kezdett honvágya lenni. Hiányzott neki a családja, a barátai és a finom, magyar ételek.

Szerencsére Sophie nagyon megértő volt és egy remek ötlettel állt elő: vegyenek lakást Magyarországon és akkor idejük egyik részét itt, másik részét meg ott tölthetik, végül pedig eldöntik, hol szeretnének végleg letelepedni. Levinek nagyon megtetszett ez az ötlet és azon nyomban eladó lakásokat kezdett keresni az interneten. Pár hét elteltével találtak egy tökéletesnek tűnő szuterént Budapest szélén. Levi megkérte a húgát, hogy mennyen el és nézze meg a lakást, hogy milyen állapotban van és érdemes e lecsapni rá. Így is lett. Az információk alapján, amiket Levi testvére begyűjtött, megfelelő vételnek tűnt az apartman.

Egy héttel később Levi és Sophie Magyarországra utazott, hogy megkössék a szerződést és birtokba vehessék új lakásukat.

Mikor már minden sínen volt, elkezdték beszerezni új bútoraikat. Mindent saját pénzből vettek, kivéve a kanapét. Azt Levi szüleitől kapták házavató ajándékként. Megköszönték, de többet nem mertek mondani, mert féltek, hogy véletlen elszólják magukat és bevallják, hogy egyáltalán nem tetszik nekik az új bútordarab. Bár akinek van némi ízlése, az biztos megérti miért volt ellenszenves az új kanapé a fiatalok számára. Egy ormótlanul nagy, piros, műbőr kanapé volt, zebramintás díszpárnákkal, szóval nem nyújtott szép látványt a szolid eleganciával berendezett nappaliban. De hát: ajándék lónak ne nézd a fogát, tartja a mondás, szóval mit volt mit tenni, mosolyogva engedték be a szülőket a hatalmas ajándékkal.

Pár hónap múlva, amikor a szerelmesek épp vakáción voltak Olaszországban, jött a hívás, hogy hatalmas vihar tombolt Budapesten, ami betörte az ablakokat és a szuterént ellepte a víz. Azonnal indultak haza, hogy felmérjék a veszteségeket. Szerencsére csak a nappali ablaka törött be és mindössze a kanapéban tett kárt a vihar a bútorok közül. Természetesen mindenki nagyon „sajnálta” a szegény kanapét, de Leviéknek így alkalma nyílt új kanapét beszerezni.

Felkeresték a legközelebbi ülőgarnitúrákkal foglalkozó áruházat, ahol az eladó segítőkészen körbevezette őket és meghallgatta elképzeléseiket. Végül egy grafitszürke kanapét választottak, türkizkék díszpárnákkal és krómozott lábakkal. Nagyon esztétikus darab volt…

…Sőt, ennyi év elteltével, még mindig nem vesztett semmit stílusos megjelenéséből ez a kanapé, pedig azóta Levi nagypapa és Sophie nagymama sem él már sajnos. De ez a kanapé mindig emlékeztet minket arra, hogy minden rosszban van valami jó… például egy új kanapé.

Egymásra találás a kanapék közt

Fanni

Imádtam a tavaszt. Mindig boldogság töltött el, ha beleszippantottam a nyitott ablakon beáradó friss, virágillattal telített, bódító levegőbe. Ilyenkor semmi nem szeghette kedvemet és képes voltam mindenben meglátni a szépet.

Ilyen gyönyörű tavaszi nap volt a mai is. A madarak csicseregtek a ház mellett álló, virágait bontogató gyümölcsfa ágin. A tiszta, kék égen csupán néhány bárányfelhő kergette egymást, miközben pásztoruk, a Nap csintalanul leskelődött be a házak nyitott ablakain. Én pedig boldogan terültem el új lakásom nappalijának selymes szőnyegén egy bútorkatalógust lapozgatva. Álmodozva nézegettem a képeken szereplő kanapékat, de egyik sem nyerte el a tetszésemet igazán. Mikor az újság végére értem, félredobtam a katalógust, feltápászkodtam és magamhoz vettem régi laptopomat.

Amíg a rendszer beindult, a konyhába mentem és töltöttem magamnak egy bögre jeges teát.

A hűsítő nedűvel visszatérve konstatáltam, hogy a laptopom újabb haszontalan frissítésbe kezdett, így még legalább negyed órát várhatok, mire beléphetek az internet varázslatos világába és nekiállhatok kanapékat nézegetni. Hogy valamivel elüssem az időt, úgy döntöttem telefonom segítségével felkeresem a közösségi hálót és megnézem, mi történt az elmúlt órákban az ismerőseimmel.

Meglepve tapasztaltam, hogy valaki ismerősnek jelölt. Rányomtam a kapcsolatokat szimbolizáló ikonra és amikor megláttam ki jelölt be, a szerelem minden látható és érezhető jele kiütközött rajtam. A tenyerem izzadni kezdett, az arcom elvörösödött, a gyomromban mintha ezer pillangó küzdött volna a szabadulásért és természetesen a szívem úgy zakatolt, mint a késésben lévő gyorsvonat. A titokzatos „idegen” régen a szomszédom volt.

„Mindez akkor történt, amikor még a szüleimmel éltem a kertvárosban. Odáig voltam ezért a fiúért. Mindig kedves és illedelmes volt, bármit elmondhattam neki, mert mindig meghallgatott, de azért az általam kifundált apróbb csínytevésekben is szívesen részt vett. Ő volt a legjobb barátom. A lelki társam.

Aztán egy napon a szülei bejelentették, hogy elköltöznek. Mikor anya és apa elmesélte a szörnyű hírt tomboltam az indulattól, majd sírva rohantam Gergőhöz. Ő is hasonló lelkiállapotban volt, így szerintem nem meglepő, amit ezután tettünk. Természetesen megszöktünk. A közeli patakpartot kerestük fel, ahol a „titkos helyünk” volt. Gergő letépett egyet a patakot simogató szomorúfűz ágai közül, gyűrűt formált belőle és megfogadta, hogy bármi történjen, meg fog találni és egyszer feleségül vesz. Én is hasonlóan tettem és megfogadtam neki, hogy amíg világ a világ szeretni fogom és, ha eljön az idő ő lesz a férjem.”

A rám törő érzések és emlékek a székhez szegeztek. Alig kaptam levegőt.

Remegő kézzel rámentem a „Felkérés elfogadása” lehetőségre és vártam. Mindeközben a laptopom újraindult és készen állt a rá váró feladatra.  Elindítottam a keresőt, de nem igazán tudtam a felvillanó kanapékra koncentrálni. Végig Gergő járt a fejemben és reménykedtem, hogy írni fog. Fél óra várakozás után úgy döntöttem, bátor leszek és én kezdeményezek.

Egy rövidnek indult üzenetben érdeklődtem a hogylétéről, elmeséltem kalandos költözésemet és megkérdeztem, nem lenne-e kedve beülni valahová és beszélgetni. Még azt is felajánlottam, hogy fizetem a rendelését, nehogy a pénz legyen az, ami kettőnk közé áll.

Egy ideig ültem a telefonom felett és szugeráltam, hátha így gyorsabban megy át az üzenet, de egy idő után feladtam és úgy döntöttem elmegyek a legközelebbi bútorboltba, hátha ezzel el tudom terelni a figyelmemet egy kicsit.

Rövid nézelődés után találtam egy kanapét, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Egy sötétkék ülőgarnitúra volt, karcsú, formás lábakkal, kényelmes ülésekkel és még a háttámlája is megfelelő méretű volt. Nem volt se túl nagy, se túl kicsi, így biztos elférne az apró lakásomban. Ráadásul ággyá alakítható volt, ami nagyon praktikus, ha az egyik barátnőm nálam aludna egy átbulizott éjszaka után.

Úgy döntöttem szeretnék többet megtudni erről a kanapéról, így szememmel próbáltam kiszúrni egy eladót, aki a segítségemre lehetne. Mikor megfordultam, hogy az ellenkező irányban is végigpásztázhassam a boltot elakadt a szavam az elém táruló látványtól.

***

Gergő

Egy hete költöztem a jelenlegi lakásomba. Egy családias lakópark egyik sorházának a 2. emeletén lakom. Minden lépcsőházhoz tartozik egy kis előkert néhány gyümölcsfával, virágokkal és zöld gyeppel. Szép ez a környék és szerencsére nem is megfizethetetlen, így sok hozzám hasonló korú fiatal kezdi itt az életét.

Remélem itt egy időre állandó lakhelyre találok és végre barátokra is szert tehetek. Régóta nincs már egy igazi barátom se. Azóta, hogy a szüleimmel elköltöztünk a kertvárosból. Tudom, hogy a munkájuk miatt kellett állandóan költöznünk, de akkor is igazságtalanságnak éreztem, hogy egy állás miatt tönkretegyék egyetlen fiuk életét. De természetesen ezt nem mondhattam meg nekik, hiszen jöttek volna azzal a felnőttes maszlaggal, hogy: „Majd, ha nagy leszel megérted, miért tettük mindezt.” vagy „Mindig csak a Te érdekeidet tartottuk szem előtt!” Ja, és a személyes kedvencem: „Ne szólj bele a felnőttek dolgába!” Nem mintha 18 évesen nem értettem volna meg a „felnőttek dolgait”…

„Ők voltak, akik nem értették meg, mennyire szerettem Fannit.

Azt mondták ez csak gyerekszerelem, egy egyszerű fellángolás, ami úgyis elmúlik. Hát… nem volt igazuk… Azóta is csak rá tudok gondolni. Azokra a hatalmas őzike szemeire, a napfényillatú hajára és a nevetésére. Az ő nevetése volt a leggyönyörűbb hang, amit valaha hallottam. Bárcsak még egyszer hallhatnám… Na jó, Gergő! Ébresztő! Elég az álmodozásból! Most már önálló életet élsz, nem akadályozhatnak meg a szüleid abban, hogy megtaláld életed szerelmét! Próbálkozz!”

Hirtelen magamhoz tértem a morfondírozásból és rájöttem, hogy még mindig ugyanabból az egy dobozból próbálom kihalászni a holmijaimat, amiből fél órával ezelőtt elkezdtem. Félretettem a ládát és elővettem a laptopomat. Úgy döntöttem eljött az ideje, hogy engem is magába szippantson a virtuális valóság, így beregisztráltam a mindenki által ismert és használt közösségi oldalra.

Miután áthaladtam a szükséges adatok kitöltésén, elkezdtem keresni. Természetesen Fannit kerestem. Szerencsére csak néhány találatot adott ki a kereső, így hamar megtaláltam az ÉN Fannimat. Nem hittem a szememnek. Még szebb volt, mint ahogy az emlékeimben élt, ha ugyan ez lehetséges. Nyomban bejelöltem ismerősnek és reménykedtem, hogy a felkérésem hamar válaszra talál.

Mikor felkeltem a laptop elől, belenyilallt a fájdalom a hátamba.

Nem csodálkoztam, így jár az, aki egy héten keresztül egy vékony matracon alszik a földön. De ha ez így megy tovább, lassan rokkant leszek, ami nem hiszem, hogy túlságosan imponálna szívem választottjának, ezért úgy döntöttem, elmegyek és nézek magamnak egy kanapét. A helyi újságban kikerestem a boltok listájából a legközelebbi bútorboltot és felkerekedtem. Már épp léptem ki a ház bejárati ajtaján, amikor eszembe jutott, hogy otthon hagytam a pénztárcámat.

Kettesével szedve a lépcsőfokokat gyorsan visszaszaladtam a lakásomba.

Mielőtt megkerestem volna a tárcámat, egy furcsa érzéstől vezérelve odamentem a laptopomhoz, hogy még egy pillantást vessek az üzenőfalamra (máris hatalmába kerített az internet…). Először azt hittem rosszul látok. Kicsit megdörzsöltem a szemeimet, de mikor újra a monitorra pillantottam, melegség öntötte el az egész testemet. Fanni visszaigazolta az ismerősnek jelölésemet!

Sőt, még egy üzenetet is írt! Gyorsan átfutottam a szöveget és a boldogságtól alig bírtam magammal. Legszívesebben azonnal válaszoltam volna neki, de az órára pillantva rájöttem, hogy rohannom kell, különben lekésem a buszt. Kiszaladtam az ajtón és lélekszakadva loholtam a legközelebbi buszmegállóig. Mikor felszálltam felmutattam a bérletem, majd elfehéredve tapasztaltam, hogy sikeresen otthon hagytam a pénztárcám. Újra… Mit volt mit tenni, elmentem a bútorboltba üres zsebbel.

Első utam az egyik eladóhoz vezetett, akitől megtudtam,

hogy ha valamelyik kanapé megtetszik, lefoglalhatom és elég holnap visszajönnöm fizetni és akkor megkezdik a csomagolást és 1-2 napon belül ki is tudják szállítani. Ez a lehetőség megnyugtatott, így elkezdtem körüljárni az üzletet. Mindenképp valamilyen sötét színű kanapét szerettem volna, de ennél bővebb elképzelésem nem volt, mindössze annyi, hogy ággyá alakítható legyen és bele tudjam tenni az ágyneműimet. Hosszas nézelődés után leszűkítettem a kört 3 kanapéra.

Az egyik egy fekete bőrkanapé volt, bár ennek az ára elég borsos volt, de minőséget és eleganciát sugárzott, így nem volt szívem még kizárni a versenyből. A második delikvens egy sötétszürke sarokgarnitúra volt, ami nagyon kényelmes és szolid volt. A legjobban pedig egy sötétkék kanapé tetszett, ami minden szempontból tökéletes volt, de a krómozott lábai valahogy túl hivalkodónak tűntek számomra, bár ennyit meg tudnék szokni.

Úgy döntöttem újra megnézem a kék kanapét és még egyszer kipróbálom, hátha megszáll az isteni sugallat, hogy ez a jó döntés. Amikor közelebb értem a kiszemelt bútordarabhoz, megláttam, hogy valaki más is felméri az ÉN kanapémat. Mikor az említett hölgy megfordult elállt a lélegzetem, köpni-nyelni nem tudtam és belém hasított a felismerés, hogy az volt életem legjobb döntése, hogy újra meg akartam tekinteni ezt a sötétkék kanapét.

***

Fanni & Gergő

Fanni rögtön elmosolyodott, amint Gergő rávillantotta csábos, kisfiús mosolyát. A két fiatal elveszett egymás tekintetében és szó nélkül egymás karjaiba omlottak. Perceken keresztül ölelték egymást némán, mintha a világ megszűnt volna körülöttük.

Egyszer csak egy egyre erősödő hangra lettek figyelmesek.

„Khmmm, elnézést kérek Önöktől, de a boltunk 5 perc múlva zár.” – mondta az üzlet egyik eladója zavartan a szerelmeseknek. Fanni és Gergő pirulva bólintott, majd kézen fogva elindultak a pénztárhoz. „És, melyikünk fogja megvenni?” – kérdezte Gergő kacérul. „Szerintem mindegy, hiszen egyszer úgyis a közös lakásunkat fogja díszíteni.” – válaszolt mosolyogva Fanni és belekarolt a fiú izmos vállába.

***

Fanninak végül igaza lett. Nem is telt el sok idő és Gergő ismét költözni „kényszerült”. De ez most más volt, hiszen végre élete szerelmével kezdhette meg új életét. A dobozok áthordása után fáradtan rogytak le a nappaliban álló, sötétkék kanapéra. „Végre sikerült megszoknom ezeket a krómozott lábakat.” – mondta Gergő és mosolyogva átölelte Fannit.