Meccsnézés és a sarokgarnitúra

sarokgarnitúra kínálatunkat megtekintheti ide kattintva!

Szerettünk volna kedvezni a női olvasóinknak is ezzel a kifejezetten férfi témával, ezért mindenképpen érdemes elolvasni bárkinek. Na, de a viccet félre téve, ez a cikk most tényleg a férfiakhoz szól első sorban, viszont talán nők is kaphatnak némi ihletet egy kis praktikus gondolkodásmódhoz. Nős, először is kinek mi jut eszébe először, ha meghallja azt a szót, hogy férfi? Nekünk a következőek: meccs, sör, önfejűség, én majd megcsinálom, holnap megcsinálom, ígérem.

Picit lehet, hogy fura ezt így mindet egy sorban elolvasni, viszont, ha először ez ugrott be, akkor nincs mit tenni. Mi viszont szeretnénk inkább az első kettőre koncentrálni egy kicsit, a meccsre és a sörre. Férfiaknak milyen programjaik vannak? Megyünk a fiúkkal meccset nézni, megyünk a fiúkkal iszogatni kicsit vagy akár ennek a kettőnek a kombinációja. Szerintünk utóbbi a legnagyszerűbb. Ellentétben a nőknek: megyünk vásárolni, megyünk kávézni, beszélgetni egy kicsit. Gondoljuk, hogy férfi szemmel össze sem hasonlítható ez a két úgynevezett programcsalád és valószínűleg egyik fél sem igazán cserélne a másikkal. Maradjon tehát mindenki a sajátjánál, mi is maradunk a meccsnézés és iszogatás résznél.

Kétségkívül remek szórakozás, viszont ehhez nem kell gyakorlatilag sokat fizetni,

hiszen ha a baráti társaságból valaki rendelkezik egy tágas sarokgarnitúrával, akkor lényegében csak a sör kerül pénzbe. Igen, jól olvasta mindenki. Nem véletlenül írtunk sarokgarnitúrát a kanapé helyett. Itt szeretnénk felhívni mindenkinek a figyelmét a praktikusságra, hiszen egy sarokgarnitúra eleve tágasabb és több embert ki tud szolgálni, tehát ilyen alkalmakra meglehetősen remek tud lenni. Egy piros pont a sarokkanapé javára.

Továbbá ugyanolyan kényelmes tud lenni akár, mint egy heverő vagy kanapé, csupán válogatni kell és körültekintően szétnézni a választékok között. A következő piros pontot pedig egyértelműen a sokoldalúsága miatt adjuk neki, hiszen lehet használni családi ebédek, összejövetelek esetében is, ellentétben egy heverővel mondjuk. Mi mindenhez alkalmas még? Hát itt képbe kerülnek a női olvasunk is, hiszen ideális kávézgatásokra, teázgatásra.

Remek tud lenni ugyanakkor kártya partik esetében, különböző társasjátékok játszása esetében.

Amíg egy heverőhöz egy kisebb dohányzó asztalt tudunk elképzelni, addig a sarokgarnitúrához inkább egy közepes nagyságút, amelynek lehet állítani a méreteit igény szerint. Meccsnézéshez viszont továbbra is a dohányzóasztalt tudjuk elképzelni, tehát ilyen alkalmakkor félre lehet azt tenni. Miért is? Hát azért, hogy a férfiak kényelmi szintjén ne essen csorba, és ha valakinek kedve támad, akkor tudja rendesen kinyújtani vagy éppen felpakolni a dohányzóasztal szélére.

Tudjuk, hogy utóbbi miatt nem leszünk népszerűek a női olvasók körében, de hát valljuk be, ez már-már a meccsnézési tradíció része, mint egy jól behűtött sör vagy a haverok. Ezek alapján tehát mi azt javasoljuk, hogy aki csak teheti, gondolja meg, hogy sarokgarnitúrát vesz vagy egy heverőt. Amennyiben nagy a baráti társaság és gyakran van ehhez hasonló összejövetel, akkor mindenképpen a sarokgarnitúrára szavazunk. Lehet például olyat kapni, amelyik kihúzhatós, így pedig még a kényelem szempontjából is csillagos ötös választás lehet.

De ha vágyik némi extrémitásra is, akkor például be lehet olyat is szerezni, amelyiknek van pohártartója, természetesen ez remek lehet, a sörözés esetében. Akkor lehet olyat is kapni, amelyik rendelkezik személyenkénti leengedhető kartámlával. Ez is tovább tudja fokozni a kényelmet. Ilyen extrák mellett pedig azt gondoljuk, már mindenki el is feledte a jó öreg heverőt.

Sarokgarnitúra – hova tegyük?

Egy háznak a berendezése bizony nem is feladat, sőt mondhatni piszok nehéz, hiába is gondoljuk azt előtte, hogy áh, ez semmiség.

Nem véletlenül kap egyre nagyobb teret a lakberendezés, mint szolgáltatás. Nagyon sokan például olyan sarokgarnitúrát vásárolnak az adott helyiségbe, amely oda vagy nem illő vagy sokkal inkább hasznos tudna lenni a lakásnak egy másik részében. Mi, azt javasoljuk, ha már vásárolunk, illetve úgy döntünk, hogy saját magunk szeretnénk kialakítani a lakásnak a stílusát, illetve kiválasztani a bútorokat, akkor szenteljünk egy kicsit több időt a vásárlási előkészületekre. Például, nagyon fontos, hogy tudjuk, hova szeretnénk venni a sarokgarnitúrát, nem szabad úgy vásárolni menni, hogy sarokgarnitúrát szeretnénk vásárolni, aztán majd csak valamelyik szobába jó lesz.

Mi szeretnénk megkönnyíteni, illetve egy kicsi segítséget nyújtani ez ügyben és pár gondolatot írunk, hogy a lakásnak egyes részeibe milyen sarokgarnitúrát érdemes választani. Tehát a játék neve: Mondd meg, hogy a lakásod melyik részébe szeretnél sarokgarnitúrát vásárolni, mi pedig megmondjuk, hogy milyet vásárolj.

Az egyik legnépszerűbb helyiség, ahova egy sarokgarnitúra vásárlása szükséges, az a nappali.

Nos, talán ide is a legkönnyebb vásárolni sarokgarnitúrát, ugyanis nagyon nem fogunk melléfogni egyetlen típussal sem. Egy nappaliban általában szoktak tévézni, beszélgetni, lustálkodni, itt fogadják a vendégeket, szoktak kávézgatni stb. Törekedjünk arra, hogy ez esetben olyat válasszunk, amely az adott helyiség méreteinek a függvényében tágas, tehát jó, ha az több személyes. Érdemes akár ki is próbálni, hogy milyen, kényelmes-e vagy sem. A filmnézés, tévénézés miatt jó, ha olyat választunk, amelynek van lábtámasza vagy leengedhető. Attól függően, hogy ki mennyire érzékeny a stílusra és design-ra, nem árt, ha odafigyelünk arra is, hogy kapunk mellé párnát vagy sem. A párnára ugyanis biztosan szükségünk lesz majd a filmnézés, tévénézés során, valamint dekorációs eszköznek sem utolsó, viszont ha nem kapunk a sarokgarnitúrával együtt, akkor nem biztos, hogy külön be tudunk szerezni olyat, amely színárnyalatban a legjobban passzol hozzá.

Egy másik népszerű hely a lakásban a sarokgarnitúra szempontjából, a háló.

Nagyon sokan gondolkodnak úgy, hogy ők bizony imádnak esténként, az ágyból tévét nézni, viszont ehhez szükségük van a lehető legjobb kényelemre és helyre. Ezért nem ritka, hogy tágas sarokgarnitúrát vásárolnak, amelyet természetesen ággyá lehet alakítani. Így este egy valóságos birodalmuk lesz a kényelem és alvás szempontjából, viszont nap közben pedig megmarad a hálóban is a tágas tér és így nyugodtan lehet készülődni reggelente a munkába menet előtt. Sőt, a családosok körében is népszerű, hiszen nem ritka, hogy lefekvés után a gyerek nem tud aludni és átmegy a szülőkhöz egy kis szeretetért, ebben az esetben pedig jól jön a tágas hely, amely akár a csöppségekkel való játszásra is alkalmas.

Ha már a családnál tartottunk, akkor mindenképpen meg kell említeni a gyerekszobát.

Ide rendkívül jó választás lehet a kisebb sarokgarnitúra, amely ággyá alakítható. Fontos a gyerekeknek ugyanis a tágas tér, hiszen főleg kicsi korukban ugrálnak, szaladgálnak, mászkálnak. A sima ágy pedig ez esetben értékes területeket vehet el tőlük. Nem gyakori a gyerekek körében a tévénézés sem nap közben. Ez is számukra sokkal kényelmesebb lehet egy sarokgarnitúráról, mint egy sima ágyról, amelynek nem annyira kényelmes a hát-, illetve kartámlája vagy éppen nincs is ilyenje. Gyerekszobába azonban nem javasoljuk a bőr sarokgarnitúrát, inkább szövet, illetve itt lehet bátor a színválasztás, a legjobb, ha minél vidámabb színek között válogatunk.

A sarokülő másképpen sarokkanapé

Már régóta a családunk része volt ez az öreg sarokülő vagy másképpen sarokkanapé. Nászajándékba kaptunk a nagybátyáméktól, hogy tudjunk min aludni az új lakásunkban.

Ez volt az első közös bútordarabunk. Szép darab volt, bordó szövet borította és ízléses kis díszpárnák dobták fel. A maga idejében nagyon divatosnak számított. Azóta eltelt 10 év. Ez az idő szegény kanapét nagyon megviselte. A lábai a sok tologatást eléggé megsínylették, a szövetét pedig nem csak a múló percek, hanem a sok tisztítószer is kikezdte, amiket a ráömlött ételek és italok eltüntetéséré használtunk. A díszpárnákról már rég leszakadt az összes gomb. Ezeket vagy valamelyik házi kedvenc rágta le desszert gyanánt, vagy a gyermekeink tépték le egy izgalmas játék hevében.

Egy ideje már fontolgattuk, hogy beszerzünk egy új ülőgarnitúrát, csak nem tudtuk eldönteni, hogy milyen legyen. A férjem meg volt elégedve az egyszerű kanapékkal, én viszont sarokülőt vagy, ahogy a nagyvárosban mondják, sarokgarnitúrát szerettem volna. A gyerekeknek teljesen mindegy volt a forma, nekik egyedül az számított, minél nagyobb felületű legyen, hogyha Robinson-osat szeretnének játszani, minél több felfedezésre váró rész tartozzon a szigetükhöz.

A hatalmas, puha párnák mindannyiunknak fontosak voltak, csak más-más szempontból.

Én a vendégek miatt szerettem volna, hogy nálunk mindig kényelembe tudják helyezni magukat. Párom szerette a földön fekve nézni a TV-t, de ehhez elengedhetetlen volt a magas alátámasztás a fejéhez. A gyerekek pedig bunkerépítési szempontból preferálták a méretesebb darabokat. Szín tekintetében is egyet tudott érteni a család. Homokszínre gondoltunk, mert az mégsem fehér, így a kosz kevésbé látszik meg rajta, de mégis szolid és ízléses, valamint a lakatlan sziget sokkal hitelesebb ezzel a színnel, mint például egy hupililával. Az is meghatározó volt, hogy ággyá alakítható legyen, hogyha a gyerekek egyik kis barátja, vagy netalántán egyszerre több vendég is nálunk alszik, akkor kényelmes fekhelyet biztosíthassunk. Nekem az is számított, hogy a huzat mosható legyen, de ne kelljen sokat pepecselnem a bútor ápolásával. Nagyjából ilyen elképzelésekkel vágtunk bele az új ülőgarnitúra keresésébe.

Először az interneten böngésztünk, hátha megtaláljuk a tökéleteset és nem kell kimozdulnunk itthonról emiatt.

Vagy legalább pontosabb elképzelésünk lesz arról, hogy milyet szeretnénk. Az egyik honlapon találtunk egy sarokülőt, ami mindannyiunknak tetszett, azonban rájöttünk, hogy jobb személyesen is megnézni a leendő ülőgarnitúránkat, ha igazán hosszú távra tervezünk és számít a minőség is. Így kerekedtünk fel egy szombat délelőttön és vetettük be magunkat az autóba, hogy 3 óra kocsikázás után végre megláthassuk új barátunkat. Az ülőgarnitúra szaküzlet a főváros közelében volt, mi pedig vidékről érkeztünk, ezért az eladó elsőre nem tudta mit kezdjen a sarokülő kifejezéssel. Pár másodperc morfondírozás után rájött, hogy mi így mondjuk a sarokgarnitúrát.

Mosolyogva elnézést kért és máris mutatta az általunk kinézett sarokülőt. Odamentünk, megtapogattuk, kipróbáltuk, a gyerekek pedig máris neki álltak egy teszt-bunker építéséhez, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy ez tényleg a megfelelő választás-e. Mikor a kicsik biztosítottak minket arról, hogy a sarokülő kiállta a próbát, eldöntöttük, hogy megvesszük. Az eladó kedvesen mosolyogva tájékoztatott minket a szállítás menetéről és még tisztítási praktikákkal és jó tanácsokkal is ellátott minket.

Boldogan mentünk haza régi kanapénkhoz, hogy elbúcsúztassuk és helyet csináljunk az új jövevénynek.

sarokgarnitúrák:  ide kattintva!

Amikor az ember valami szépet akar venni a lakásba, akkor több dolgot is mérlegel. Például, hogy illik-e az adott bútor a helyiségbe, praktikus-e, el fog férni avagy sem stb. Nekem mindezek szempontok mellett fontos az is, hogy mennyibe kerül, ezért nem is olyan egyszerű a választás. Főleg, ha bejön a képletbe az is, hogy nős vagyok és van két gyerekem. Így esett meg, hogy bár én nem terveztem beszerzést ezen a téren mostanában, az asszony egyszerűen kész tények elé állított, amikor közölte: veszünk egy sarokgarnitúrát. Nem egy kis sezlont, kanapét, ülőalkalmatosságot, nem, neki sarokgarnitúra kell. Miután a fent felsorolt kiválasztási szoftvert lefuttattam az agyamban és az eredményhez hozzáadtam azt az egyszerű tényezőt, hogy nem szeretnék elválni egy bútor miatt arra az egyszerű következtetésre jutottam, hogy meg kell venni, nincs mese.

Hogy miért pont ezt álmodta meg, arra egyszerű volt a válasz:

“Mert láttam egyet a neten, gyorsan lemértem a méreteit és pont jó lesz ide.” Ennyi erővel én is mondhattam volna, hogy én is láttam Dania Ramirezről egy képet a neten, ahol olyan pózban terül el egy fehér bőr sarokgarnitúrán, hogy nekem nem az jutott róla eszembe, hogy rohannom kell bútort venni. Mellesleg én is megmértem a nőt a szememmel, majd ránéztem a szobánk egyik szentélyként is funkciónáló szegletébe, ahol a totem helyett az esküvői képünk áll és én is azt a következtetést vontam le, hogy jó lesz ide. Mármint a jelenlegi nő helyett….

De hát az ember inkább beadja a derekát. Oké, megvesszük, csak hagyjál lógva. Sőt együtt megyünk el kiválasztani. Nos, ez utóbbi inkább praktikus, mint egyszerű emberi együttérzés. Ugyanis végignézve a lakáson számos olyan tárgyat találtam, amely most már “pont jó oda”, de amikor el kellett érte menni, másfél órát álló helyzetben szócsatázni az asszonnyal, hogy mennyibe kerül és hogy a fenébe fogjuk ezt hazavinni….de hát idekerültek valahogy.

Ez is csak azt bizonyítja, hogyha a feleségem eldöntötte, hogy sarokgarnitúra kerül a nagyszobába, akkor én bármilyen észszerű érvet felhozhatok ez ellen, mindenképpen alulmaradok a harcban. Ja és bár az előbb mondtam a legrosszabb esetet, hogy esetleg beadja a válópert, ha nem érvényesül az akarata, arról persze csak sejtelmesen teszek említést, hogy abban az esetben, ha megkapja amit akar, elég hálás szokott lenni. És ezt ki is mutatja. Nos, ez sem elhanyagolható tényező, ha a bútorvásárlás hosszú távú következményeit nézzük, ugye….

Szóval ott tartottam, hogy megyünk bútort venni. Ismerve a feleségem felkészültségét, az egy dolog, hogy megnézett egy oldalt és megtetszett neki az adott dolog.

Mivel olyasmit akarunk venni, ami nagyban meghatározza a lakás illetve a szoba összképét illetve ehhez még hozzájön az, hogy a barátnők előtt is villogni kell, hogy “be-be-be, nekünk van új bútorunk, nektek meg nincs”, ezért a kellő alapossággal és körültekintéssel fogja ezt a vásárlást kivitelezni. Lefordítom. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem annyiból áll a vásárlás, mint a legtöbb férfitársam elképzeli. Mármint, hogy megvan a cucc, oké, irány a pénztár aztán az árukiadás. Ha ez ennyire egyszerű lenne, akkor ezt abba a kategóriába helyezném, mint amikor az ember lemegy kenyérért. Áááá, dehogy…

Először is: ahhoz, hogy a megfelelő darabot kiválasszuk (számomra érthetetlen okból) kisebb piackutatást kell végeznünk telefonon a barátok körében összesen 2 óra beszélgetést keretében. Azt hogy a telefonszámlát ki fizeti, hagyjuk is. A piackutatás abból áll, hogy:

• Képzeld, veszünk egy sarokgarnitúrát a férjemmel.
• Mi meg szekrényt vettünk az Örs Vezér téren, hát oda többett nem megyek!
• Miért? (Innentől még 25 perc)

Vagy:

• Elegem van az ágyunkból, úgyhogy jobb, ha lecseréljük valami szebbre.
• Miért nem vesztek egy sarokgarnitúrát?
• Na pont erre gondoltam én is! Képzeld….(további 30 perc)

És így tovább.

Miután a piackutatásból maximum annyi tudott meg, hogy hova ne menjen és mit ne vegyen, már csak azt kell körvonalazni, hogy hova megyünk és mit veszünk.

Ekkor jön a második fázis: kutatunk a neten. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy célzottan, hatékonyan és gyorsan megkeressük, amire szükségünk van. Nem, közben kis facebook csetelés, meg “jaj, mit fözzek ma, tegnap láttam a tévében ezt a kaját, de nem tudom, hogy kell, keressük már meg a receptet” és “de cuki ez a kisgyerek a videóban, Apuci, nézd!”….soroljam???

Tehát a korábban említett okok miatt türelmesen kivárom a meglátogatni kívánt boltok listáját, melynek (szerintem) tartalmazni kéne az adott bútor vagy ülőkád, vagy jelen esetben sarokgarnitúra nevét, árát kb. méretét, de nem, mert “úgy is körül akarok nézni egy kicsit”. Egyszerű az útvonalterv számítás:

(Adott bolt megközelítéséhez szükséges idő + felesleges információkérés helyetti beszélgetés ideje) x gyermek általi nehezítő tényező = szükséges idő

Tehát ha az adott képletbe behelyettesítjük az adatokat, nagyjából kijön, hogy 3 bolt meglátogatása egy napos családi program.

Nem minthogyha nem menne meccs a tévében, vagy a haveroknál már nem tizedjére mondanám le a pókerezést, esetleg csak lazítanánk otthon egy kicsit. Mint említettem, első a család, meg a béke, ezért áldozatot hozok és jó pofát vágok egy olyan “sarokgarni-TÚRÁHOZ”,amit én egyszerűen lerendeztem volna egy látogatásból, beszélgetés mentesen és gyerekmentesen. De hát ha ez ennyire egyszerű lenne, akkor mondom, mintha kenyeret vennék a boltba….nem emberek, el kell menni, ki kell bírni, mert a végén a béke mellett még hálás is lesz a nő, de ezt már mondtam, nem?

Szóval harcra fel, gyerekülés, váltás gyerekruha, pótcumi, szupervegytiszta műanyag cumisüveg (“-Ez mind kell? – IGEN!!!”), aztán már indulhatunk is. A gépjárművel igen sokban hasonlítunk egymásra, például abban, hogy bár belül egy erőmű van a motor helyén, a kaszni eléggé kopott és furcsa design elemeket tartalmaz. No meg van egy olyan tulajdonsága, ami miatt minden utazás izgalmas: rossz az üzemanyag jelzője. Tehát sose lehet tudni, melyikünk adja fel előbb, a kocsi vagy én. Esetleg mindketten.

Első bolt. Hát igen, olasz bútor, gondolák…meg olyan árszínvonal, hogy egyből keresi a szemem a részletfizetési lehetőségeket.

Dehát a terv szerint járunk el, ezért minden olyan dolgot megkérdezünk, ami hozzájárul az idő múlásához és egyben ahhoz, hogy már reggel 11-kor elkezd felmenni a vérnyomásom, pedig csak egy kávét ittam. Persze eredmény zéró, de megint szereztünk témát a korábban emlegetett barátnői csevejekhez, amit megint ki fizet, ugye? Második bolt. Ez nem is igazán bolt, hanem egy katalógus élőben.

Mert ugye van olyan, ami már majdnem jó lenne, de nincs abban a színben, nem fér be, vagy “hát vannak kisebb hibái a bőrhuzatnak, de ez csak egy kiállítási darab, a raktári az original, csak 4 hét múlva érkezik a szállítmány, tessenek már előleget hagyni nálunk”. Tollas a hátam vagy mi?

Persze közben gyerektényező is van. Etetni kell, meg kéne teremteni a légkört, hogy tudjon aludni is a kocsiban, de az Istennek se akar, de ha nem alszik, akkor meg hisztis lesz….ááá, feladom. Sodródok az árral és a kommunikációm szépen lassan butul lefele a felhasznált szavak tekintetében, amint válaszul szánok a nejemnek, mert ha nem felelek, az is baj. Első szint: “Persze drágám, igazad van.” Második szint: “Persze drágám.” Harmadik: “Persze.” Utolsó és ez kitart már a nap végéig: ‘Ühüm.” Csak találja már ki végre, hogy melyik sarokgarnitúra lesz a befutó, mert az esélyeim arra, hogy elcsípjem az esti meccset, óráról-órára drasztikusan csökkennek.

Van Isten. Megvan. Ez az. Nemcsak jó a szín, a méret, a funkciók, még van is raktáron és még ki is szállítják,

mert hát az én kocsim nem teherautó. Az ára sem vészes. Vagy már délután 4-re eljutottam arra a szintre, hogy bármit megadnék, hogy vége legyen a túrának. Mindegy, a végeredmény (és ez a nap poénja), hogy ez az a sarokgarnitúra, amit kinézett magának a neten. Csak akkor tudnám, hogy miért nem ide jöttünk elsőnek és minek kellettek a felesleges körök. És bár azt hittem, hogy ezzel végetért a kálvária és nem kerül ez a téma terítékre még egy jó ideig, mikor hazaérünk, benyögi:

“Tök jó, hogy megvettük, de nem néztünk hozzá dohányzóasztalt. Na mindegy, majd jövő héten megbeszéljük azt is.” Istenem, nem igaz…..